HomeCategory

Blog

  Borravalót adni nagylelkű dolog. Általában akkor tesszük, ha figyelmes kiszolgálásban van részünk. Mostanában elterjedt szokás azonban, hogy amikor kártyával fizetünk, a terminálon megjelennek a 0% 10% stb. gombok is. A minap éppen egy kávézóban történt velem, hogy kártyával akartam fizetni, de nem sikerült. Nem értettem, mi a gond. A pincér egy darabig csak nézett...

Egy igazi teljesítményértékeléssel nem csak abban erősítünk meg valakit, hogy meg vagyunk elégedve a munkájával. Azt is közöljük vele, mi az, amin változtatni kellene. Ennek hiányában megakad a fejlődés. Senki nem lesz motiváltabb attól, hogy ha teljesen mindegy, mit csinál. Épp ellenkezőleg.

Az ónos eső metaforáján keresztül a nyelvtanulás nehézségeiről írok ebben a bejegyzésben. Ezek az átmeneti megtorpanások - mint az ónos eső - lelassítják a haladást. Azonban ez nem jelent kudarcot. Ha végképp nem olvad a jég, kérjünk bátran segítséget.

A diótörő nem csak egy gyönyörű balett címe, illetve egy eszköz, amivel diót törhetünk. Átvitt értelemben gondolhatunk úgy is rá, mint azoknak a dolgoknak az összességére, melyek által a ránézésre megoldhatatlan helyzetek (kemény diók) is megoldhatók.

Sajnos sok esetben nehezünkre esik megváltoztatni a véleményünket, illetve talán még nehezebbnek találjuk azt, hogy a másik ember szemével tekintsünk például egy problémára. Pedig a nézőpontváltás segíthet újra gondolni a véleményünket, esetleg árnyaltabbá, jobban átgondolttá teheti azt.

Miért kell egyáltalán, hogy egy borász motivált legyen? Pontosan azért, amiért mindenki másnak. A motiváció az hajtóerő, ami előre visz minket. Ha fogytán van, sok problémát okozhat, ezért kell rendszeresen monitorozni és a hiányzó energiát pótolni.

Biztos túl naiv vagyok, de úgy képzelem, hogy egy jól működő gazdaságban a szolgáltatók versenyeznek egymással. (Verseny alatt én azt értem, hogy jobb szolgáltatást nyújtanak kedvezőbb árakért.) Valami olyan is rémlik, hogy senki nem lehet monopolhelyzetben, mert az tisztességtelen előnyt jelent. Mondtam, lehet, naiv vagyok.

A párválasztás sosem volt egyszerű feladat. A régi időkben nálunk is gyakoriak voltak a megszervezett házasságok. Suba, subához, guba gubához házasodott. (A fiatalabbak kedvéért lefordítom: a legtöbb esetben gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel kötötte össze az életét.) Persze nem volt ez okvetlen szerencsés dolog. Néha olyan embereket hozott össze a sors, és kötött össze...