Szürkeség lett úrrá az embereken, állapítottam meg egyik reggel, munkába menet. Beköszöntött az ősz, ezzel együtt a szürke, fekete, barna ruhák korszaka.
Engem a hideg lel ki, amikor már augusztusban megjelennek ezek az unalmas színek a boltokban. Fogalmam sincs, miért nem lehet lila, zöld, kék, piros színeket viselni télen azok szerint, akik a boltok számára megrendelik a ruhákat.
Szürkeség mindenhol, unott, zárkózott arcok. Miért akarunk beolvadni a tömegbe? Láthatatlanok akarunk lenni? Vagy ezzel fejezzük ki a valahova tartozásunkat? De kell-e beolvadni a szürkeségbe?
Azok, akik mernek kitűnni a tömegből, szerintem kicsit bátrabban élik az életüket, bár lehet, hogy nagyot tévedek. Egy piros ruha nekem azt jelenti, hogy merek ez lenni, olyan lenni, aki vagyok. Láttatom magamat, nem félek attól, hogy észrevesznek.
A szürkeség ellen azért akkor is lehet tenni, ha a boltok nem kényeztetnek el minket színes ruhákkal. Ilyenkor egy sállal, vagy bármilyen kiegészítővel feldobhatjuk a ruhánkat, hogy a sminkről már ne is beszéljek.
Ezen kívül még hogyan színezhetjük ki a napjainkat?
Mosolyogjunk! Egy mosoly biztosan széppé varázsol mindenkit, ráadásul teljesen ingyen van. Sajnos nem lehet mondani, hogy a „mosoly országában” élünk. Ellenkezőleg. Mintha mindig, mindenki elégedetlen lenne.
Ez ellen is tudunk tenni, ha akarunk. Nagyon egyszerű, a dolog. Venni kell egy – lehetőleg szép füzetet- és este, lefekvés előtt leírni három dolgot, amiért hálásak lehetünk. Sokszor észre se veszünk olyan dolgokat, mint például azt, hogy van mit ennünk, vannak szeretteink, és még sorolhatnám.
Szürkeség ellen tehát jöhet egy szép mosoly, ami beragyogja az arcunkat és mosolyt csal mások arcára is. Próbáld ki egy nap! Mosolyogj mindenkire, aki szembejön veled. Mosolyogj az eladóra, aki kiszolgál a boltban. Kezd vele beszélgetni, vált vele egy-két kedves szót, meglátod, mennyire fognak ennek örülni.
A külvilágot, a boltok kínálatát nem tudjuk megváltoztatni. A szürkeség szürkeség marad. De azt igenis eldönthetjük, hogyan és mivel színezzük ki a saját életünket.
