Nagy tanító mesterem, Dr. Joe Dispenza szerint abba kell hagynunk, hogy boldogtalanok legyünk. Le kell szoknunk azokról a gondolatokról, amik boldogtalanná tesznek minket.
Nagyon sokszor éppen saját gondolataink és az önmagunkkal folytatott párbeszéd okozza a legnagyobb szenvedést. Ha vesszük a fáradságot, és jól megfigyeljük, miket gondolunk magunkról, hogyan ostorozzuk magunkat nap, mint nap, rá kell jönnünk, hogy mi vagyunk saját magunk legnagyobb kritikusai.
Érdemes megpróbálni, hogy egy nap leírunk minden negatív gondolatot, sértő megjegyzést, amivel magunkat illettük. Meg fogunk lepődni, hogy még akkor is, ha rossz napunk volt, senki sem bánt olyan keményen velünk, mint mi, saját magunkkal. Tanuljunk meg kedvesebbnek lenni önmagunkhoz, szeretni magunkat. Próbáljuk meg átírni a negatív párbeszédet, amit magunkkal folytatunk.
Mi a boldogság? Például, ha időt szánunk arra, hogy „csak úgy legyünk”.
Menjünk sétálni a természetbe, vegyünk észre minden kis szépséget. A csodálatosan illatos és törékeny tavaszi virágszirmokat, a madárdalt, az eső utáni friss levegő illatát. Fontos, hogy figyeljünk ezekre a dolgokra, valamint adjunk hálát értük.
Ne éljünk olyan érzelmekkel, amik lehangolnak minket. Milyen sokszor „ragaszkodunk” negatív érzelmekhez. Van, aki évekig hordoz magában egy sérelmet. Kinek árt vele? Csak önmagának. Minek rágódni olyan dolgokon, amik a múltban történtek? Minek feltépni újra meg a újra régi sebeket? Nincs szomorúbb az olyan embernél, mint aki belekeseredett az életbe, mert nem akart engedni a saját igazából. Tanuljuk meg kezelni a nehéz helyzeteket anélkül, hogy elmerülnénk az önsajnálatban, negativitásban.
Valójában a boldogság nem külső, hanem belső tényezőktől függ. Elérése nem egy pillanat műve, sokkal inkább egy folyamat. Dr. Joe Dispenza szerint a boldogság megtalálása a tudatosság és önismeret útján valósul meg.
