Az optimista emberek nem dugják a homokba a fejüket, azonban ügyesebben azonosítják a problémákat. Ezen kívül inkább úgy tekintenek azokra, mint kihívásokra. Felismerik, melyik az a része a problémának, amit kontrollálni tudnak, melyiket nem.
Az optimista emberek hajlamosak a probléma „felé” menni, nem pedig elkerülni azokat. Információt keresnek, ha kell, segítséget kérnek, majd létrehozzák stratégiájukat, amivel elő tudják idézni a változást.
Minden napnak megvan a maga szépsége, csak meg kell találni.
A jövőre vonatkozóan legyen az egyik célkitűzésünk az, hogy figyeljünk minden apró kis dologra, ami örömöt okoz.
Nekem egyszer volt egy füzetem, amibe naponta leírtam, mi volt az, ami megmosolyogtatott. Amikor újra beleolvasok ebbe a füzetbe, most is jó érzés tölt el. Így elhatároztam, hogy ismét veszek egy füzetet erre a célra.
Ajánlom mindenkinek ezt a módszert. Meglepő, hogy mennyi jó, kedves dolog történik velünk. Tanuljuk meg észrevenni ezeket, és a „hagyományos”, magyarokra jellemző siránkozás helyett kezdjünk el a pozitív dolgokról beszélni! Sokkal szebb, örömtelibb lesz az életünk.
Mindenkinek saját magának kell megtalálnia a belső harmóniát, illetve a minket körülvevő szép dolgokat. (Mindig van ilyen, csak talán most egy picivel több odafigyelést kíván, hogy észrevegyük őket.)
Ha nem tudunk megváltoztatni valamit, ami nem tetszik nekünk, próbáljuk megkeresni a jót az adott dologban.
Sokszor hajlamosak vagyunk sötéten látni a dolgokat, de jó-e ez nekünk? Jól érezzük tőle magunkat? Nem hinném. Az emberek inkább vidámak szeretnek lenni, nem szomorúak.
Keressünk okot arra, hogy jól érezzük magunkat! Mindig fogunk találni, csak oda kell figyelni!
A következőkben pár ötletet adok arra, hogy optimista emberként lássuk félig telinek azt a bizonyos poharat.
Egy nap, amikor semmi nem működött úgy, ahogy kellett volna, az alábbiaknak örültem:
- · Nem kellett sehova mennem a viharban.
- · Jó társaságban voltam.
- · Jó filmet néztem.
- · Jó ebédet hoztak. (T.i. a vihar miatt inkább itthon maradtunk.)
Egy másik nap boldog voltam, mert annyi minden jó történt.
- · Munkába menet észrevettem, hogy nyílnak a nárciszok.
- · Amikor lementem vásárolni, egy szarka fürdött nagy vidáman egy pocsolyában.
- · A bejárati ajtó előtt észrevettem, hogy kinyíltak az ibolyák.
- · Egy hölgy egy kis fiatal vizslát sétáltatott. Megengedte, hogy megsimogassam. Bársonyos volt a szőre a kutyusnak.
- · A piacon vettem valamit. Az eladónak nem volt aprója, így olcsóbban megkaptam.
Egyik évben ezt írtam: Tegnap délelőtt nagyot sétáltam a tavaszi napsütésben. Ebben eddig nincs semmi különös, máskor is megteszem.
Három évvel ezelőtt azonban még nagy önsajnálatba burkolózva mentem volna egyedül sétálni, és rettentően magányosnak éreztem volna magam.
Most viszont azon kaptam magam, hogy nagyban mosolygok.
Mi változott? A körülményeimben szinte semmi. Én változtam meg.
Mi kellett hozzá? Egy erős mondat egy baráttól, amin nem sértődtem meg, hanem beláttam, mennyire igaza van. Attól kezdve folyamatosan próbálok fejlődni.
Az egyik hetem nem volt túl fényes. Kicsit kezdtem belesüppedni az önsajnálatba (aminek mellesleg semmi értelme), amikor fordult a kocka.
Nem kellett más hozzá, csak az, hogy kicsit jobb legyen az idő, együtt ebédeljek a lányommal, és rájöjjek, mennyi kedves barátom van.
Az önmagunk iránti szeretet hiánya kisugárzik egész lényünkből, ezáltal pedig – ha akaratlanul is – taszítjuk a többi embert, bárhogy vágyunk is a társaságukra.
Nagy igazság, hogy a „világ” senkit nem favorizál, de senkire nem is pikkel. A „világ” számára tökéletesen lényegtelen, hogy ki lesz sikeres, ki vall kudarcot, ki boldog és ki nem. Számunkra azonban ez nagyon is lényeges. Emberek milliói élnek boldogtalan életet pusztán azért, mert nem ismerték fel ezt az igazságot, valamint azt várják, hogy a világ és az összes többi ember változzon meg az irányukba, még mielőtt ők maguk megváltoznának.
Be kell látnunk, hogy minden problémánk gyökere a mi hozzáállásunkban van. Most írhatnám azt, hogy aki nem hiszi, járjon utána, de inkább azt tanácsolnám, hogy aki nem hiszi, az is tegyen egy próbát. Mit veszíthet? Maximum a rosszkedvét. Azért pedig ugye nem kár?
