A problémamegoldásnál szerintem a legfontosabb, hogy amikor valami gond adódik, ne essünk pánikba, ne kezdjünk siránkozni, sopánkodni.
Korábban magam is hajlamos voltam ebbe a hibába esni problémamegoldás során, és olyankor nagyon irigyeltem azokat, akik azt mondták, hogy nem a problémára, hanem a megoldásra kell koncentrálni. Most már belátom, hogy mennyire igazuk volt. Semmi értelme még több problémát okozni azzal, hogy tehetetlennek tüntessük fel magunkat. A dühöngés, frusztráció, siránkozás nem vezet sehova.
Lényeges, miként nézzük a dolgokat. Kifejlesztettünk például egy új szemránc krémet. A tesztalanyok 70 százalékban voltak megelégedve vele. Jó ez, vagy rossz? Mire koncentrálunk? A 70 százaléknyi pozitívumra, vagy a 30 százaléknyi negatívumra? Mindig fontos, hogyan értelmezzük az adott helyzetet, illetve az, hogy mennyire vagyunk rugalmasak.
Ez a téma akkor jutott az eszembe, amikor Agatha Christie „They do it with mirrors” c. (Magyar fordítása: Nem csalás, nem ámítás) könyvéből készült rádiójátékot hallgattam.
Miss Marple – szokás szerint – egy fogós problémával szembesült, amit sokáig még ő sem tudott megoldani. A megoldásra akkor bukkant rá, amikor más szemszögből kezdte vizsgálni az esetet.
Erről jutott eszembe, hogy a coachingban is sokszor hangoztatjuk, hogy ha valamilyen problémára, nehéz helyzetre nem találjuk a megoldást, akkor meg kell próbálni más szemszögből megfigyelni azt. Ez a módszer az esetek többségében segít. Elgondolkozhatunk azon is, hogy mit tenne a helyünkben egy általunk nagyra becsült ember, ő hogy oldaná meg a problémát.
Milyen más módszer lehet még hatásos a problémamegoldásra? Amikor például valamilyen kreatív megoldáson törjük a fejünket, ahelyett, hogy túlzottan megerőltetnénk az agyunkat, üljünk le és ne csináljunk semmit, próbáljunk meg semmire se gondolni. Pár perc lazítás, meditálás, szunyókálás, zenehallgatás után könnyebben jönnek majd a gondolatok.
Ezeken kívül alkalmazni lehet például a SWOT analízist. Vegyük figyelembe az erősségeinket, gyenge pontjainkat, korlátainkat, lehetőségeinket és a veszélyeket. Mindezen tényezők ismeretében már könnyebben tudunk kidolgozni egy stratégiát.
Problémamegoldásra természetesen sok más módszer is létezik, én itt és most pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy igaz a mondás: nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
