Ónos eső esik. Nem túl harsány, nem túl látványos, mégis meg tudja bénítani a közlekedést.
Mindent vékony, alig látható jégréteg borít, olyan, mint egy korcsolyapálya. Óvatosnak kell lenni, elég egy rossz lépés, és már el is csúsztunk. Valahogy így van ez néha a nyelvtanulással is.
Amikor elkezdjük, még minden elég egyszerűnek tűnik. Képletesen szólva, szinte siklunk előre, visz a lendület. Sok új szót tanulunk, egy újfajta gondolkodásmódot kezdünk elsajátítani. Aztán egyszer csak itt az ónos eső. Amikor már eleget tanultunk ahhoz, hogy tudjuk, mennyi mindent kellene még megtanulnunk. Ilyenkor kezd csúszóssá válni az utunk. Csetlünk-botlunk, mégsem haladunk úgy, mint szeretnénk.
Ilyenkor úgy érezhetjük, hogy mi vagyunk bénák, hiszen mások sokkal gyorsabban haladnak. Úgy gondoljuk, hogy ők sokkal okosabbak, ügyesebbek nálunk. Pedig lehet, hogy nem megfelelőek a körülmények, vagy más, prózai okok hátráltatnak minket. Ahogy az időjárás sem mindig napos, úgy a nyelvtanulás se megy mindig könnyen. Vannak ónos esős napok. Ezt el kell fogadni.
Ónos esőben nem futunk a villamos után. Ilyenkor csak arra koncentrálunk, hogy ne törjük össze magunkat, lehetőleg maradjunk talpon.
Amikor a nyelvtanulásban vannak nehézségeink, az egy kicsit ehhez hasonlít. El kell tudnunk fogadni, hogy nem mindig tudunk szépen, egyenletes tempóban haladni. Vannak megtorpanások, de ez csak átmenet. Elmúlik, mint az ónos eső.
Ha úgy vesszük, mindenkinek van egy belső „időjárása”. Lehet, hogy másoknál már tavasz van, mi pedig még mindig úgy érezzük, hogy a jégen egyensúlyozunk. Ez azonban nem jelent kudarcot, ez csak egy átmeneti állapot. Ahogy az ónos eső, szerencsére ez sem tart örökké.
Eljön az a pillanat, amikor megolvad a felszín és újra biztos talajt érzünk a lábunk alatt. És pont ez a pillanat lesz az, amikor rájövünk, hogy ezekben a nehéz, ónos esős időkben tanultuk a legtöbbet. Nem csak a nyelvről, amit tanulunk, hanem magunkról is.
Végezetül pedig azt ajánlom, hogy ha ónos eső esik, keressünk valakit, aki segít nem elcsúszni a jégen.
