A munkahelyi stressz sokakat érintő probléma, mégis, mintha sokszor nem vennék elég komolyan.
Gyakran beszélünk fenntartható dolgokról, úgyis, mint fenntartható divat, mezőgazdaság, vízgazdálkodás stb.. Miért feledkezünk meg arról, hogy vezetőként feltegyük magunknak a kérdést: mi tudok tenni azért, hogy a teljesítmény ne azért növekedjen, mert túlterhelem a beosztottjaimat, hanem azért, mert az illető „fenntartható módon” működik?
Mi lenne, ha elgondolkodnánk a „fenntartható humán erőforrás gazdálkodás” fogalmának kialakításában, pontosabban bevezetésében?
Mindenki tisztában van azzal, milyen káros a munkahelyi stressz, milyen ártalmas hatást gyakorol az emberek mentális és fizikai egészségére. Sokat beszélünk az egyre többek által átélt problémákról, mint például alvás- és figyelemzavarról, szív- és érrendszeri betegségekről, csak hogy párat említsek.
A munkahelyi stressz természetesen nem csak az emberek, de a szervezet egészségére is káros hatást gyakorol. Csökken a teljesítmény, rossz a munkahelyi légkör, nő a betegszabadságon töltött napok száma, nő a fluktuáció.
Amennyiben változtatni akarunk, nem mondhatjuk, hogy a munkahelyi stressz negatív hatásainak a kezelése kizárólag az egyén problémája. Igen, egyéni szinten is lehet tenni ellene, de ez nem elég. Hiába megyünk sétálni az erdőbe a hétvégén, hallgatunk zenét, olvasunk, ha hétfőn minden kezdődik elölről.
Milyen érzés, ha már eleve úgy kezdjük a hetet, hogy szorongunk, izzadunk, remeg a kezünk, mert tudjuk, hogy már megint elviselhetetlen lesz a felszültség a munkahelyünkön? Milyen, ha arra számítunk, hogy a főnökünk megint figyelmen kívül hagyja, mennyit túlóráztunk, hány ember munkáját végeztük el? Elismerés helyett pedig leordítja a fejünket valami apróbb hiba miatt, vagy, mert nem készültünk el időben egy feladattal?
Egy felelős vezető feladata, hogy gondoskodjon a beosztottjai jóllétéért. Nem hiszem, hogy hosszútávon jó megoldás, ha a beosztottak állandóan fenyegetve érzik magukat, és ezért teljesítenek jól. Persze lehet mondani, hogy egy osztályvezetőnek is van felettese, aki meglehet, szintén rosszul bánik vele, de ez nem indok arra, hogy ő is ugyan úgy viselkedjen.
Hogy miért jutott eszembe most a munkahelyi stresszről írni? Azért, mert egy ismerősöm mesélte, hogy a fia, aki vezető beosztásban dolgozik egy multinacionális cégnél, már szinte csak üvöltözni tud a fiaival. Milyen szomorú dolog ez! Sokszor azokon töltjük ki a mérgünket, akik semmiről se tehetnek. Nem vagyok rá büszke, ez velem is előfordult már. Utólag persze jön a megbánás, de ez nem segít. Ami megtörtént, megtörtént.
A munkahelyi stressz megelőzése tehát égetően fontos lenne, mivel sokak életét javítaná, mégpedig jelentős mértékben. Legyen tehát fenntartható a humán erőforrás gazdálkodásunk.
