A halogatás sajnos a legtöbb emberre jellemző. Általában az az oka, hogy nem tűzünk ki magunknak pontosan meghatározott célokat. Hogyan is tudnánk úgy cselekedni, ha magunk se tudjuk, merre tartunk?
A halogatás sajnos a legtöbb emberre jellemző. Általában az az oka, hogy nem tűzünk ki magunknak pontosan meghatározott célokat. Hogyan is tudnánk úgy cselekedni, ha magunk se tudjuk, merre tartunk?
A szokásai rabja. Hányszor szoktuk elmondani ezt valakiről, aki sokat dohányzik, iszik, stb. Általában negatív érelemben gondolunk ilyenkor ezekre a szokásokra. Azonban belegondoltunk-e már abba, mi is mennyire a szokásaink rabjai vagyunk? Milyen szokásaink is vannak? Minden reggel ugyan azokat a dolgokat csináljuk, ugyan abban a sorrendben. Ugyan azt esszük, ugyan azt isszuk, automatikusan...
Mit szeretnénk, hogyan emlékezzenek ránk gyerekeink? Úgy, mint egy fásult, megkeseredett emberre, akinek sohasem jutott magára ideje, aki mindig csak másoknak, a munkájának élt, vagy valakire, aki ki tudta teljesíteni önmagát, boldogan élte az életét, ezáltal boldoggá téve a körülette élőket is?