Halogatás, vagy cselekvés? Melyiket válasszuk?

2021.11.17.
A halogatás témája akkor jutott az eszembe, amikor egyik reggel egy podcastot hallgattam, aminek a címe „Cselekvés” volt. Ennek kapcsán jutott eszembe az alábbi idézet és kezdtem el gondolkozni a halogatásról.

„A tett halála az okoskodás.” Madách Imre Az ember tragédiája  Az okoskodás = halogatás. A halogatás által tulajdonképpen mesterséges akadályokat gördítünk magunk elé.

Milyen precízen fogalmazott Madách! Milyen igaz ez a gondolat!  Azonban, ha belátjuk ennek az igazát, miért nem cselekszünk ennek a szellemében? Miért van az, hogy állandóan halogatunk, különböző feltételekhez kötjük a cselekvést? Miért mondunk állandóan ilyeneket: majd ha több időm lesz, majd ha nyugdíjba megyek, majd ha már felnőnek a gyerekeim?

SOHA nem lesz tökéletes az időzítés, hogy meglépjünk valamit, pontosabban soha nem lesz jobb idő rá, mint MOST. Meg kell ragadni a pillanatot, mielőtt elillan.

Velem is sokszor előfordult már, hogy eszembe jutott egy jó ötlet, de ahelyett, hogy elkezdtem volna azon gondolkozni, hogyan valósítsam meg, csak soroltam a kifogásokat, miért nem tudom, miért nem lehet. Végül addig-addig halogattam, amíg rendre megvalósította valaki más.

Okosabb, tanultabb volt, mint én? Több pénze, ideje, összeköttetése volt? Egyáltalán nem biztos. Egy, pontosabban két határozott előnye azonban volt velem szemben. Vagy ösztönösen, vagy pedig tudatosan cselekedett, anélkül, hogy halogatott volna. Emellett kellő önbizalommal rendelkezett.

Gondoljunk egy hajóra, ami csak sodródik a vizeken. Szeretnénk ilyen hajón utazni? Mi a jobb, ha életünk hajóját ide-oda fújják a szelek, vagy ha mi vagyunk a kormányosok?  Természetesen utunk során felbukkanhatnak váratlan kihívások, de ezek leküzdésétől csak még erősebbé válunk, nő az önbecsülésünk.

Odüsszeusznak is milyen sok hányattatáson kellett átmennie, mire révbe ért. Ő azonban vállalta kockázatot, mert szembenézni a megpróbáltatásokkal. Mennyivel jobb egy ilyen példakép, mint mondjuk Pató Pál úr, hogy stílusosan irodalmi hasonlatnál maradjak.

Nem érdemes halogatni, cselekedni kell. Itt és most. Természetesen a cselekvés előfeltétele, hogy legyen egy célunk, ami felé haladunk, amiért érdemes vállalni a küzdelmet is. Fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy mi az, amire a legjobban vágyunk, majd el kell kezdeni megvalósítani az álmunkat.

Nem mindegy persze, hogy mit szeretnénk elérni. Ideális esetben olyan dologra vágyunk, amivel nem csak a magunk, de mások életét is szebbé, jobbá tudjuk tenni. Először azonban adni kell, hogy aztán mi is kapjunk. Adok, kapok. Így működik minden. Adjunk szépet és jót, hogy viszonzásul mi is szépet és jót kapjunk.

a java most jon footer

Kövessen engem!

a java most jon footer

Kövesse közösségi oldalainkat!

Copyright by Vécsey Katalin 2019. Minden jog fenntartva.
Honlap készítője: PRove Kommunikáció

Copyright by Vécsey Katalin 2019. Minden jog fenntartva. Honlap készítője: PRove Kommunikáció