Láthatatlan ember biztosan nagyon sok van. Talán Te magad is közéjük tartozol. Kérdés, hogy mi rejlik a háttérben, mitől láthatatlan valaki?
Láthatatlanok vagyunk néha azért, mert félünk megmutatni magunkat, félünk a kudarctól, a nevetségessé válástól. Nem vállalunk például egy előadást, vagy nyilvános szereplést, mert mi lesz, ha nem sikerül. (Ismered azt az érzést, amikor egy értekezleten nem te mondod ki a legjobb javaslatot, pedig sokkal előbb gondoltál rá, mint aki végül előterjeszti?)
Láthatatlanok lehetünk azért, hogy elkerüljük a kritikát, bírálatot. (Különösen igaz lehet ez most, amikor a különböző közösségi oldalakon azt látjuk, milyen élesen támadnak embereket, mennyire sértő kommenteket kapnak.)
Láthatatlanná tehet minket az imposztor szindróma is, amikor nem bízunk eléggé a tudásunkban, amikor azt hisszük, nem vagyunk elég jók abban, amit csinálni szeretnénk. Ilyenkor sokan menekülnek mindenféle ál-cselekvésbe. Még több tanfolyamra beiratkoznak, még több könyvet elolvasnak.
Milyen árat fizetünk a láthatatlanságért?
Például nem kapjuk meg az előléptetést. Nem minket jutalmaznak meg a jó munkánkért. (Itt meg kell jegyeznem, hogy azok tudnak jobban érvényesülni, akik merik láttatni, milyen sok munkát végeznek. Sokszor van az, hogy két, esetleg három ember munkáját kell valakinek elvégeznie, de mivel ezt nem láttatja a főnökével, az természetesnek veszi és nem ad érte elismerést.)
Az is előfordulhat, hogy belső feszültséget érzünk a láthatatlanságunk miatt, hiszen tudjuk, hogy többre vagyunk képesek, többet érdemlünk annál, ami van.
Aztán ott vannak még a különböző, – a láthatatlanságunk miatt – elszalasztott lehetőségek, hogy csak pár dolgot említsek.
Hogyan vegyed le magadról a láthatatlanná tevő köpenyt?
Próbálj apró lépésekben haladni. A munkahelyeden például menj oda a kávészünetben a többiekhez beszélgetni. Az értekezleten szólalj fel. Kommentelj a szakmai fórumokon.
Ne törekedj a tökéletességre. Senki sem az, még ha néha úgy tűnik is. A legsikeresebb művészek is izgulnak a fellépés előtt, de azért nem mondják le az előadást.
Végezetül pedig gondold el, mi az az egy dolog, amit ma megteszel, hogy láthatóvá tedd magad. (Én például megírtam ezt a bejegyzést.)
