Lássuk először a komfortzóna meghatározását. Íme: „ A komfortzóna azokat a kényelmes életkörülményeket jelenti, amiben valaki kellemesen, biztonságban, otthon érzi magát.”
Mondjuk, neked teljesen ok, hogy kiugorj egy repülőgépből, természetesen ejtőernyővel, nem „csak úgy”. Más viszont szívesebben néz körül a Mont Blanc csúcsáról, vagy megy Afrikába nagyvadakra vadászni.
Megint mások inkább egy plázában szeretnek körülnézni, nem holmi hegytetőről. Nekik ott komfortos lenni, ahol a szép ruhákat, cipőket, táskákat árulják. Ráadásul a természettel se kell megküzdeniük, maximum a férjükkel, amikor otthon megmutatják a számlát.
A komfortzóna sok ember számára a családot, a biztos munkahelyet jelenti. (Egyáltalán van még ilyen?) Azonban számos (sikeres) ember inkább a bizonytalant választja, kockáztat az élet sok területén. Persze ők is az ésszerűség határain belül teszik ezt, hiszen ők sem szeretnek fejjel rohanni a falnak. Melyik a jobb? Kinek, kinek más.
Manapság állandóan azt halljuk mindenhonnan, hogy ki kell lépni a komfortzónánkból. Ezen sokszor törtem a fejemet, mert nem igazán értem, miért kellene olyan helyzetbe hoznom magamat, ahol rosszul érzem magam?
Márpedig ha a komfortzóna azokat a körülményeket jelenti, ahol biztonságban érezzük magunkat (lásd fent), akkor mi a csudának kellene kilépni belőle?
Ki szereti kényelmetlenül érezni magát? Tényleg egy szakadék széléről kellene lepillantanom annak ellenére, hogy tériszonyom van? Vagy mondjuk egy ötvenes embernek fel kell mondania az állását, pusztán azért, hogy ne maradjon a komfortzónáján belül?
Egyszer azt hallottam, hogy nem annyira a komfortzónából való kilépésről kellene beszélnünk, sokkal inkább annak kitágításáról. Ezzel a nézőponttal sokkal inkább egyet tudok érteni.
A radikális változtatás helyett nekem szimpatikusabb a fokozatosság. Nem kell okvetlen fejest ugrani valamibe, amit nagyon kényelmetlennek találunk. Haladjuk inkább kisebb lépésekben és fokozatosan szoktassuk magunkat az új helyzethez.
A Balatonba beugrani is kifejezetten veszélyes lehet, különösen felhevült testtel, azonban ha szép lassan, lépésről lépésre gázolunk a vízbe, akkor nem lesz bajunk, sőt a végén még élvezni is fogjuk a víz hűvösségét.
Összegezve elmondhatom, hogy a komfortzóna végeredményben egy jó dolog, azonban nem árt néha egy kicsit merészebben viselkedni, nagyobb kockázatot vállalni. Végtére is a bátorság, merészség, kezdeményezőkészség visz minket előre.
