„Színház az egész világ és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép: mindenkire sok szerep vár.” írta Shakespeare pár száz évvel ezelőtt.
Ez jutott ismét az eszembe, bár korábban már írtam erről. Talán sikerült most egy kicsit másként megközelíteni a témát. (Ha mégsem, nagyon sajnálom.)
És milyen igaza volt! Na persze, nem véletlenül adják elő még most is a darabjait, van mit tanulni belőlük, ha figyelmesen hallgatjuk, olvassuk.
Irigyelted valaha a színészeket, mert minden este különböző szerepeket játszanak a színházban? Elgondolkoztál már azon, milyen jó is lenne más-más karaktert felölteni magadra? Esetleg gyerekkorodban arról álmodoztál, hogy ha felnőtt leszel, ünnepelt színész válik belőled?
Tetszett, ahogy különféle ruhákat vesznek magunkra, sminkelik magukat a színészek? Vonzott a csillogás, a társalgóban zajló élet, a jó alakítás jutalmául járó taps? Vagy az, hogy a próbák során ki lehet javítani az esetleges hibákat, addig lehet gyakorolni egy-egy szerepet, amíg nem lesz tökéletes az alakítás?
Azonban elgondolkoztál már azon, hogy Te is pont ezt csinálod nap, mint nap? Na, jó, nem a színházban, hanem különféle helyszíneken. Otthon, a munkahelyeden és még sorolhatnám.
Milyen szerepeket játszol? Lehet, hogy szülő vagy, vagy valakinek a gyereke, társa, kollégája, szeretője. Rengeteg szerepünk van az életben. Ami számunkra megnehezíti a dolgot, az, hogy a legtöbb esetben nem próbálhatjuk el ezeket a szerepeket, rögtön „élesben” megy a játék. És sokszor súgó sincs!
Arról már ne is beszéljek, hogy tapsra se gyakran számíthatunk, azonban ellendrukkereink nekünk is sokan lehetnek, akik elirigylik tőlünk egyik-másik szerepünket, vagy éppen a sikerünket.
Hogyan lehet lehetőség szerint stresszmentesen játszani ezeket a szerepeket? Először is legyél Te az életed rendezője, Te „castingolj”, és Te játsszad a főszerepet az életed színházában. Nem jó, ha másnak adjuk át az irányítást. A saját sorsunkért saját magunknak kell felelősnek lenni. Ne hagyd, hogy egy bábszínházi marionett figura legyél, akit dróton rángatnak!
Ugyan azt írtam, hogy általában súgónk sincs. Azonban ha jól belegondolunk, mégis lehet. Hallgathatunk olyan valakire, akinek megbízunk az ítéletében. Fordulhatunk coach-hoz, pszichológushoz, olvashatunk a témába vágó könyveket.
Talán a leglényegesebb az lehet, hogy ne legyünk túlságosan kritikusak önmagunkkal. (Mások úgyis megteszik ezt helyettünk.) Figyeljük meg, miket gondolunk, mondunk magunkról. Legyünk résen, ne használjunk negatív szavakat, ne becsméreljük magunkat. Ehelyett ünnepeljük meg magunkat mindannyiszor, amikor sikert érünk el az egyik szerepünkben.
