A mese így szól: „Egy este az öreg indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta:
– Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak. Egyikük a Rossz. A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego. Másikuk a Jó. Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit.
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:
– És melyik farkas győz?
Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
– Az, amelyiket eteted.”
Hogy miért ez a mese jutott az eszembe? Szeptember 23-án Dr. Joe Dispenza közös meditációra hívta az embereket. 166 országban, ugyanabban az időben végeztek az emberek egy közel egy órás meditációt, hogy ezzel is elősegítsék a pozitív változást a világban.
Most,amikor sok helyen háború dúl, különösen aktuális felhívni a figyelmet az olyan értékekre, mint például az együttérzés, kedvesség, jóindulat, figyelem.
Sajnos, úgy tűnik, egyre kevesebb ember elégedett az életével, és ezért a frusztráltságát az erőszakban éli ki.
Nem kell itt okvetlen olyan szörnyűségre gondolni, mint a háború. Elég megfigyelni, hogyan viselkednek az emberek. Történjék csak egy apró kis dolog, például valaki nem lő ki az autójával abban a pillanatban, amikor a lámpa zöldre vált, máris agresszívvé válnak, elkezdenek dudálni.
A villamosmegállóban nem tudják kivárni, míg leszállnak az emberek, máris rohannak felszállni. A vezető sokszor úgy vezet, hogy majd’ elszállnak az utasok.
Az üres boltban az eladó véletlenül se mosolyog a belépő vevőre, és ha az illető még segítséget is kér, hát … A pénztárnál pedig jaj annak, aki feltartja a sort.
Tulajdonképpen hova is rohanunk annyira? Némi rosszindulattal megkérdezhetném, hogy a temetőbe? Sajnos, erre a kérdésre igen lenne a válasz. A sok stressz egyenes úton vezet különböző betegségekhez, melyek akár halálosak is lehetnek. Megéri, hogy mindig igazunk legyen, hogy mindig mi legyünk az elsők?
Nem mese, hanem igazság, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza. Miért nehezebb kedvesnek, figyelmesnek, segítőkésznek lenni, mosolyogni? A düh, a harag, rengeteg felesleges energiát emészt fel.
Miért vagyunk önmagunk ellenségei? Miért szeretjük rosszul érezni magunkat? Talán érdemes lenne meséket olvasni, és okulni belőlük.
