A változás az egyetlen állandó. Ez első pillantásra kicsit ellentmondásosnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, könnyen beláthatjuk, hogy így van.
Most például változás van a természetben. A nyár őszbe fordul, egyre rövidülnek a nappalok, lassan hullani kezdenek a levelek, kezdődik az iskola, többen vannak a járműveken és még sorolhatnám.
A változás tehát állandó és természetes része az életünknek. Ennek ellenére a legtöbben keressük az állandóságot, mert úgy véljük, az valami vélt, vagy valós biztonságot jelent. Milyen jó egy hosszabb utazás vagy egy fárasztó nap után hazamenni! Milyen jó, ha mindig a megszokott úton járunk! Vagy mégsem?
Legyünk őszinték önmagunkhoz! Nem lehet, hogy csak áltatjuk magunkat? Nem lehet, hogy csak mentséget keresünk gyávaságunkra, csekély önbizalmunkra? Lehet, hogy mindaz, amit ezzel kapcsolatban mondtak nekünk, nem is igaz?
Akiben felmerülnek ezek a kérdések, már jó úton van afelé, hogy elfogadja, a változás, változtatás elengedetlen a fejlődéshez, az előre jutáshoz.
Sokan vannak, akik ragaszkodnak bizonyos tárgyakhoz, az otthonukhoz, állásukhoz. Sokszor azonban nem azért teszik ezt, mert olyan értékesek, jó dolgok ezek. Pusztán azért ragaszkodnak hozzájuk, mert már megszokták és félnek az ismeretlentől. Ugye ismerős gondolat, hogy „jó, ez rossz munkahely, de legalább már ismerem”. Így leírva elég nevetségesen hangzik, ugye?
Mi kell ahhoz, hogy összeszedjük a bátorságunkat és fejest ugorjunk az ismeretlenbe?
A legfontosabb, hogy át tudjuk törni a félelmünk szabta gátat. Gondolom a legtöbben voltunk már olyan helyzetben, amikor nem mertünk valamit megtenni, de később megbántuk. Mi hasznunk volt belőle? Valószínűleg semmi, sőt meglehet, hogy egy érdekes élménytől, kapcsolattól vagy munkától fosztottuk meg magunkat.
Sokszor korlátozó hiedelmeink jelentik a legfőbb akadályt a változtatásban. Ki ne hallott volna olyan dolgokat a szüleitől, nagyszüleitől, mi szerint milyen jó egy „biztos” állás, nagyon meg kell becsülni. Aztán ott vannak az olyan mondások, mint például a járt utat a járatlanért el ne hagyd. Ugye, mennyire igaznak gondoljuk?
De gondolkozzunk logikusan! Hol tartana ma a világ, ha nem lettek volna a nagy felfedezők, feltalálók, tudósok, akik mertek beleugrani az ismeretlenbe, mertek kockáztatni, változtatni?
A változás tehát nem az ördögtől való dolog. Mint olyan, szerves része az életünknek, ha akarjuk, ha nem. Mennyivel jobb tehát elébe menni, pozitívan állni hozzá, mint elszenvedni azt. Legyünk tehát bátrak, merjünk változtatni, ne váruk meg, míg az élet rákényszerít minket.
A változások elviseléséhez – főleg, ha azok negatívak – nagyfokú lelki rugalmasságra van szükségünk. Képesnek kell lennünk arra, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk a körülményekhez, valamint hogy tanuljunk a kihívásokból. Fontos az optimizmus, a pozitív jövőbe vetett hit.
