Ha egy feszült helyzetben értelem és érzelem között kellene választanod, melyiket választanád?
Tudod, miben rejlik a valódi erőd? Abban, ahogy reagálsz a dolgokra. Ahogy az értelmeddel megfigyelheted az érzelmeidet. Figyeld meg például, hogy milyen ingerek érnek egy nap, valamint azt is, hogyan reagálsz ezekre.
Mondjuk, sorban állsz, és valaki eléd tolakszik. Mit csinálsz ilyenkor? Az értelem, vagy az érzelem hozza meg a döntést?
1. Hagyod, közben azon rágódsz, milyen ostoba is vagy.
2. Mérgesen ráförmedsz, ezzel jól felhúzod magad.
3. Kedvesen szólsz neki, amiért nem vette észre, hogy te már ott álltál.
4. Egyszerűen tudomásul veszed.
Ki-ki vérmérséklete szerint szokott reagálni, azonban érdemes megállni egy pillanatra, venni egy mély lélegzetet és eltöprengeni azon, miért akarunk úgy reagálni, ahogy. Sajnos gyakran az érzelem felülkerekedik az értelmen, nem tudunk uralkodni magunkon.
Miért jó nekünk, hogy kellő tudatossággal el tudjuk választani az érzelmet és az értelmet? Azért, mert ha heves indulatokkal reagálunk valamire, akkor abban a pillanatban átadjuk az irányítást a másik embernek. Ráadásul egy-egy ilyen „affér” után hajlamosak vagyunk még órákkal később is azon dühöngeni, ami történt. A másik ember már nem is emlékszik rád, csinálja a magad dolgát. Te tehát nem hatottál rá, ő rád viszont annál inkább. Kinek rossz ez? Neked. Tőled veszi el az energiát.
Amikor valaki megbánt, felidegesít, elszomorít, a te energiád megy el. Ugyan így, akkor is a te energiád fogy, amikor megengeded, hogy „lelki szemetesládának” használjanak, a válladon sírják ki magukat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne segítsünk senkinek, ne hallgassunk meg valakit, aki a segítségünkre szorul. Ebben is meg kell találni az arany középutat.
Figyeld meg, hol, mit érzel ilyenkor a testedben? Nekem például a vállam feszül be, vagy a gyomorszájamban érzek szorító érzést.
Fel kell ismerned, mik azok a dolgok, kik azok az emberek, amikre, akire nem kell időt és energiát pazarolnod. Nekik a saját életüket kell élniük, mint ahogy neked is a tiedet. Mindenki a saját életéért felelős. Gondolkodjunk értelmesen. Ne hallgassunk a negatív, romboló érzelmeinkre, tanuljunk meg uralkodni felettük!
