Ismét a korlátozó gondolatok a téma, amiről írni szeretnék. Ez (is) egy olyan dolog, amit nem tanítanak az iskolában, viszont nagyon fontos lenne tudni róla. Ez a téma most, a csodálatos győzelem (angol-magyar 4-0, ha valaki nem lenne képben) révén jutott újra az eszembe.
Kezdjük egy kis „tudományos” magyarázattal, melyet Dr Joe Dispenzától kölcsönöztem.
Először tehát nézzük át, mit kell tudni az agyhullámokról.
Delta A születéstől kétéves korig az emberi agy elsősorban ezen a legalacsonyabb agyhullám szinten működik. A gondolkodó agy ebben az életkorban még nagyon alacsony szinten „dolgozik”.
Théta Nagyjából 2 és 6 éves kor között. A thétában levő gyerekek olyanok, mintha transzban lennének, elsősorban a saját világukhoz kötődnek. Még nem sok jelét mutatják az analitikus gondolkozásnak. A kisgyerekek ezért hajlamosak rá, hogy elhiggyenek mindent, amit mondanak nekik.
Alfa Öt és nyolcéves kor között. Ekkor kezdődik meg az analitikus elme kialakulása. A gyerekek elkezdik értelmezni a külvilág törvényeit, és megpróbálnak következtetéseket levonni belőlük. Ugyanakkor a képzelet belső birodalma ugyanolyan valóságos tud lenni számukra, mint a külvilág.
Béta 8-12 éves kortól az agyi aktivitás egyre magasabb frekvencián zajlik. Tizenkét éves kor után a tudat és tudatalatti kapu rendszerint bezárul. A kamaszkor felé közeledő gyerekek az alacsonyabb béta-hullámoktól a magasabbak felé haladnak, amelyek már a felnőttkorra jellemzőek.
A legfontosabb a 2-12 éves kor közötti időszak. Ebben az életkorban még nyitott a tudatalatti elménk, ezért nagyon fontos, hogy mik kerülnek oda. A gyerekeket rengeteg inger éri nap, mint nap a külvilágból. Szülők, rokonok, tanárok, rádió, tévé stb. Rengeteg dolgot hallanak, amit „készpénznek” vesznek, hiszen az analitikus gondolkozás készsége még nem, vagy csak részben alakult ki náluk. Ezek a dolgok tehát bevésődnek a tudatalattiba, ami azért lehet veszélyes, mert a tudatalatti mindent igaznak hisz el. Ha tehát valaki rendszeresen azt hallja, hogy ő milyen okos, vagy éppen buta, azt igaznak fogja elkönyvelni. Ezért aztán rettentően nagy a szülők, tanárok felelőssége, hogy milyen gondolatokat ültetnek el a gyerekekben.
Későbbi életünk során nagy problémát okoz, ha káros gondolatokat vélünk igaznak. Volt olyan tanítványom, aki azért nem tudott megtanulni angolul, mert egy tanár azt mondta neki, hogy sose fog megtanulni egy nyelvet, mert a magyarból se jó. Ezt aztán hosszú éveken át el is hitte, nem is sikerült megtanulnia angolul. A változást azt hozta meg, hogy egy coaching beszélgetés során felszínre került ez a korlátozó hiedelem. Amikor pedig tudatosítottuk, hogy egykori tanára állítása nem igaz, sikereket kezdett elérni a tanulásban.
Figyeljünk nagyon oda, miket mondunk, gondolunk magunkról! Vegyük észre, hogy ha valami olyasmit gondolunk, hogy „nem vagyok elég bátor”, „nem vagyok elég okos”, „nem vagyok elég vékony” stb., ezek a gondolatok legtöbbször a tudatalattinkból származnak. Valójában egyáltalán nem biztos, hogy igazak ezek a (korlátozó)gondolatok, de olyan sokszor hallottuk már, olyan sokszor mondtuk magunknak, hogy szépen, lassan beépültek a tudatalattinkba.
Mire elérjük a 35-40 éves kort, addigra agyunk 95%-ban „robotpilóta” üzemmódban működik, ami azt jelenti, hogy szinte kizárólag rutinból, megszokásból cselekszünk, gondolkodunk, a tudatalatti program vezérel minket. Ezek után érthető, hogy ebben az életkorban már miért olyan megváltoztatni a viselkedésünket, gondolkodásunkat.
Hogy ennek mi köze van a magyar válogatott sikeréhez? Szerintem „csak” annyi, hogy focistáink éveken át mást se hallottak, mint hogy nem tudnak játszani, nincs kellő erőnlétük és hasonlók. Ezek, mit korlátozó gondolatok, szépen beépültek a tudatalattijukba. A tudatalatti pedig MINDENT igaznak fogad el.
Persze, motiválták őket pénzzel, de ez is csak azt mutatja, mennyire nem elég pusztán az anyagi juttatás. Kellett egy „coach”, egy edző, a fantasztikus Marco Rossi, aki igazi csapatot formált ezekből a játékosokból. Olyan csapatot, amely elhiszi, hogy képes legyőzni korábban legyőzhetetlen ellenfeleket. Egy csapatot, melynek tagjai büszkék arra, hogy Magyarországot képviselik.
Csodálatos volt látni, hogy a nagy ellenszenv ellenére, amit az angol szurkolók tanúsítottak az irányukban, nem estek kétségbe, nem ijedtek meg, nem „estek szét”. Ellenkezőleg. Fantasztikusan játszottak, remek összhangban. Szerintem mindezt azért sikerült elérniük, mert végre olyan szakértői stáb támogatta őket, akik képesek voltak felülíratni a játékosokkal a korábbi negatív gondolataikat. Mindez biztos sok pénzbe is került, de vajon megérte-e a befektetés? Szerintem igen. Szép volt fiúk!
Ne sajnáljunk mi se pénzt áldozni arra, hogy megtanuljuk, hogyan tegyük jobbá az életünket. Válasszuk azt a segítőt/segítséget, aki/ami nekünk a legjobb. Ne azt nézzük, melyik a legolcsóbb magoldás, mert sose az a legjobb. Az igazi tudást, mint bármilyen más jó minőségű árucikket, meg kell fizetni.
Tény, hogy nagyon sok rendkívül színvonalas anyaghoz ingyen is hozzá tudunk férni, azonban ezek inkább csak felkeltik az érdeklődést egy téma iránt, teljesen sosem fejtik ki, a lényeget azokban a programokban árulják el, amiért már fizetni is kell.