Öt perc angol helyett persze bármilyen nyelvet is írhattam volna, hiszen általánosságban a nyelvtanulásról szeretnék beszélni.
Mi magyarok, valahogy nem igazán járunk élen ebben, annak ellenére, hogy a mi nyelvünket rajtunk kívül senki nem beszéli a világon. Ebből következik, hogy vagy megtanítunk mindenkit magyarul (elég reménytelen vállalkozásnak tűnik), vagy mi tanulunk meg néhány idegen nyelvet. (Öt perc nyelvtanulás naponta is jó valamire.)
Ma már millió lehetőség áll mindenkinek a rendelkezésére, ennek ellenére nem mondhatni, hogy a legtöbb magyar beszél idegen nyelveket. Rengetegszer elgondolkodtam már, miért van ez így.
Talán az is közrejátszik, hogy szeretünk fordítva ülni a lovon, vagy éppen átesni a ló túloldalára. (Végtére is lovas nemzet vagyunk, vagy mi? J ) Most például arra gondolok, ugyan mire jó, hogy a középiskolás gyerekek két hétre ingyen mehetnek külföldre nyelvet tanulni? Esetleg arra, hogy a nyelvtanárok és a tanulók egy kicsit ingyen nyaraljanak, valamint a szülők is ki tudjanak kapcsolódni.
Kíváncsi lennék, mennyibe kerül ez az államnak. Véleményem szerint sokkal célravezetőbb lenne, ha a tanároknak biztosítanának rendszeres, magas szintű továbbképzést abban az országban, amelynek a nyelvét tanítják.
A másik magyar mánia a papírok imádata. Ugyan mi haszna van bárkinek abból, hogy mondjuk 30 éve szerzett egy nyelvvizsgát, ha azóta soha nem gyakorolta a nyelvet?
Rendben, szerencsés estben a munkavállalónak annyi, hogy nyelvvizsga pótlékot kap, de a munkaadónak az égvilágon semmi. Mennyivel észszerűbb követelmény az, hogy valaki társalgási szinten ismerjen egy nyelvet. Amikor állásinterjúra megy valaki, nem a papír, hanem a tudás a fontos. Hiába lobogtatom én a nyelvvizsga bizonyítványomat, ha meg se tudok mukkanni azon a nyelven.
A következő jellemzően magyar dolog az, hogy következmények nélküli ország vagyunk. Amennyiben következetesek akarunk lenni, és annyira imádjuk a papírokat, miért van az, hogy lassacskán minden évben kitalálnak valami indokot, amiért nem kell nyelvvizsgát tenni ahhoz, hogy valaki egyetemre mehessen? Most túl meleg volt, vagy éppen túl hideg, kitört egy világjárvány, bármi és máris mentesíthetjük „szegény gyerekeket” a tanulás alól.
Az egyetemeken már most olyan alacsony szintű az oktatás (tisztelet egy-két kivételnek), hogy az már felháborító. Nyelvtanítás ürügyén van, hogy egy nap 10 órát tartanak kétszer egy félévben (Még jó, hogy nem öt percet!), és ennyi!!! Szuper, nem? És ezért még pénzt is kérnek! (Levelező oktatásról beszélek.)
Igazán üdítő jelenség lenne, ha az idejétmúlt berögződéseinktől megszabadulnák, megpróbálnánk józan ésszel gondolkozni, és legfőképp az oktatás ügyét szakértőkre bízni. (Na, EZT a változást biztos nem érjük el öt perc alatt!) Példát vehetnénk a finnekről, akik politikusokat, üzletembereket nem engednek beleszólni az oktatásba, de még az iskolák közelébe sem, csak magasan képzett pedagógusokat. Tanulni ugyebár a nálunk okosabbaktól érdemes.
