A kérdés, mely úgy hangzik legtöbbször, hogy „Hogyan döntsek?” akár naponta többször is elhangozhat és nagyon komolyan befolyásolja a válasz az életünket.
Ezért is mindenképpen fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel, tehát megér egy blogbejegyzést! Hiszen a döntés meghozatala sok esetben nehéz dolog lehet. Életünk során nagyon sokszor kell döntenünk kisebb-nagyobb volumenű ügyekben. Ilyenkor kapcsol be az úgynevezett „hogyan döntsek mantra”.
Nem egyszerű eldönteni például azt, hogy milyen munkát válasszunk, kilépjünk-e egy már halódó kapcsolatból, más lakásba, esetleg más országba költözzünk-e.
Ezek mind nagyon fontos dolgok az életünkben. Egy döntés meghozatala előtt számos dolgot, tényezőt kell figyelembe venni. Sajnos azonban még ez sem jelent garanciát arra, hogy jól választunk.
Sokszor kikérjük mások véleményét, különböző helyekről próbálunk információt szerezni, hogy megalapozottan dönthessünk. Ennek ellenére sokszor érezzük úgy, hogy ez mind nem elég, illetve a sok, egymásnak ellentmondó vélemény még jobban elbizonytalanít minket. Honnan is tudhatnánk, kinek van igaza, melyik információ a hiteles és megbízható?
Ezért aztán sokszor inkább nem is döntünk, nehogy hibázzunk. Ilyenkor nagyon gyakran azt mondjuk: „nem volt választásom”. Ugye ismerős ez a mondat? Valljuk be, mindannyian mondtuk már ezt!
Nagyon sok helyzetben jó kifogásnak tűnik, hogy nem volt választásunk. Milyen egyszerű áthárítani a felelősséget másokra, a körülményekre! Így aztán nyugodtan hátradőlhetünk és nyalogathatjuk sebeinket, búsulhatunk azon, hogy milyen rossz dolgunk van, vagy irigyelhetünk másokat, akiknek annyival jobb a helyzetük!
Ez persze nem igaz, MINDIG van választás. A kérdés az, hogy meg merünk-e hozni egy fontos döntést, vagy nem, hajlandóak vagyunk-e kilépni a komfortzónánkból, vagy nem. Egyetlen sikeres ember élete sem volt mentes a kudarcoktól, csalódásoktól. Ők azonban hajlandóak voltak kockáztatni, ismeretlen útra lépni, mert világosan látták maguk előtt a célt, amit el szerettek volna érni.
Gondoljunk csak egy gyerekre, aki járni tanul. Hányszor, de hányszor esik el, üti meg magát, de újra és újra megpróbálja. Miért nem adja fel az első esésnél? Talán, mert ez eszébe se jut. Talán azért, mert annyira vágyik arra, hogy ő is meg tudja csinálni, hiszen mások is képesek rá.
Próbáljunk meg mi is bátrabban élni, merjünk álmodozni, és tegyünk is azért, hogy ezek az álmok valóra váljanak! A kudarctól nem kell félni. Azokból csak tanulhatunk.
Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónánk véget ér!
